ÉLETBIZTOSÍTÁS, KOCKÁZATELEMZÉS,

A munkaadó cégek 85 százalékánál találtak valami hiányosságot a hatóságok, sokszor a legalapvetőbb feltételek biztosítására nem figyelnek oda a hazai vállalatok. Az első negyedévben 22 halálos munkahelyi baleset történt Magyarországon.

Idén, a március végéig tartó időszakban összesen 4270 munkáltatónál ellenőrizte a hatóság az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok betartását. Az eredmény lesújtó, hiszen a vizsgálatba bevontak 85,1 százalékánál találtak valami szabálytalanságot; ez pedig még a tavalyi 84,6 százalékos eredménynél is valamivel rosszabb. Az ellenőrök közel 100 ezer dolgozó munkakörülményeit is vizsgálták, és bár itt valamivel jobb lett az eredmény, a 62,4 százalékos szabálytalansági arányt azért nem rakják ki az ablakba a cégek, ahogy azt sem, hogy a dolgozók 36,6 százaléka érintett “súlyos szabálytalansággal”

. 

Büntetettek rendesen

Az ellenőrzések miatt 153 esetben szabtak ki munkavédelmi bírságot, összesen valamivel több mint 53 millió forint értékben, míg eljárási bírsággal 41-szer büntettek, mintegy 2,5 millió forint összegben. A hatóság kiemeli azt is, hogy a kiemelt védelemre szoruló munkavállalói csoportok (fiatalkorúak, terhes, nemrégen szült, anyatejet adó nők és szoptató anyák, idősödők, megváltozott munkaképességűek, fogyatékossággal élők) foglalkoztatási körülményeinek vizsgálata során 41 intézkedést hoztak a felügyelők.

A tipikus hibák Az összes munkavédelmi intézkedés 11,12 százalékát azért hozták a hatóság emberei, mert a munkáltatók nem fordítanak kellő figyelmet a munkavédelmi ismeretek átadására, míg az esetek 8,67 százalékában “veszélyes anyagok alkalmazásából eredő kockázatok becslésével, értékelésével kapcsolatos szabályok megszegésével” kapcsolatos hiányosságok miatt volt szükség intézkedésekre. Ugyancsak sok cégnél okozott problémát, hogy nem voltak tisztában az elsősegélynyújtással kapcsolatos követelményekkel, ahogy a botlás-, elesés és elcsúszás veszély miatt is sok munkáltatók büntettek. Az ötödik és hatodik legtöbb intézkedést a villamos biztonság hiányosságai miatt hozták a felügyelők, de sok helyen találtak egyéb biztonságtechnikai hiányosságokat is, például a védőburkolat, vagy a biztonsági berendezések hiányát. A hatóság külön statisztikát vezet a kiemelt érdemi intézkedésekről, melyek a munkavállalók életét, testi épségét, egészségét leginkább veszélyeztető munkáltatói szabályszegésekre utalnak. A munkavédelmi intézkedéseknél az első két helyen ugyanúgy a munkavédelmi ismeretek hiányát és a veszélyes anyagok kezelését találjuk, míg a harmadik legtöbb intézkedést az “Emelőgép üzemeltetési szabályainak megszegése” miatt hozták a felügyelők. A hatóság beszámolója szerint továbbra is gondot jelentenek az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos hiányosságok.

Amennyiben a munkabiztonsági intézkedéseket nézzük, úgy azt látjuk, hogy a leggyakrabban a létesítmények érintésvédelme (31 százalék), az üzemeltetéssel kapcsolatos biztonságtechnikai hiányosságok (23 százalék), be-és leesésveszély (17 százalék), valamint a munkaeszközök érintésvédelmi problémái (10 százalék) miatt kellett a felügyelőknek intézkedni. Más a helyzet a munkaegészségügyi területen, ahol a munkahelyi zajjal, és a zajjal kapcsolatos kockázatértékeléssel kapcsolatos hiányosságok miatt volt a legtöbb dolguk a hatóság embereinek.

A súlyos jogsértések

A hatóságok számos esetben találkoztak súlyos jogsértésekkel is, így továbbra is jellemző a magasban végzett munkáknál a megfelelő leesés elleni védelem kialakítása, de az is gyakori hiba, hogy a munkavállaló egyszerűen nem használja ilyen esetben a védőeszközöket.

Közműépítési földmunkáknál sok esetben elmarad a dúcolás, miközben a közúti járműforgalom közvetlenül a munkagödör mellett halad, jelentősen növelve ezzel a föld beomlásának veszélyét. Továbbra is gyakori, hogy valaki megfelelő jogosultság nélkül használja az emelőgépeket, targoncákat, de a feldolgozó ipar, gépipar, illetve a mezőgazdaság területén használt gépek, berendezéseknél továbbra is gyakran fordulnak elő súlyos balesetek a veszélyes tér lehatárolására szolgáló védőburkolatok, biztonsági berendezések hiánya, illetve azok használatának kiiktatása, elmulasztása miatt.

A feldolgozó ipar, gépipar, illetve a mezőgazdaság területén használt gépek, berendezések esetében továbbra is gyakran fordulnak elő súlyos balesetek a veszélyes tér lehatárolására szolgáló védőburkolatok, biztonsági berendezések hiánya, illetve azok használatának kiiktatása, elmulasztása miatt.

Ezek után nem meglepő, hogy az idei első negyedévben 48 – közúti baleseti eseményeket is tartalmazó – súlyos baleseti eseményt jelentettek a területileg illetékes munkavédelmi felügyelőségekre, igaz, a bejelentett esetekből 2 esetben törlést kezdeményeztek, ezeket az eseteket jelenleg felülvizsgálják. A 46 bejelentett baleset közül 22 halálos, 14 életveszélyes, 6 súlyos csonkolásos, valamint 4 egyéb súlyos baleseti esemény volt. A hatóság megjegyzi azt is, hogy az előző évekről 45 áthúzódó folyamatban lévő, feldolgozatlan súlyos balesetet regisztráltak, ebből 31 olyan eset van, ahol nem készült munkabaleseti jegyzőkönyv. Ezek közül 13 halálos, 11 életveszélyes, 4 súlyos csonkolásos, valamint 1 szemsérülés volt. Összesen 14 esetben nem dolgozták még fel a munkabaleseti jegyzőkönyvet, ezek közül 5 halálos, 4 életveszélyes, 4 súlyos csonkolásos valamint 1 szemsérülés volt

. 

A nagyok segítőkészek, a kicsik kevésbé

Általánosságban elmondható, hogy a munkáltatók az ellenőrzések során együttműködőek, akárcsak a munkavállalók - olvasható a hatósági összefoglalóban. A nagyobb munkáltatók általában készségesen, segítőkészen állnak a munkavédelmi ellenőrzésekhez, tudva, hogy közös érdek az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása. A kisebb, általában szabálytalanul foglalkoztató, a munkavédelmi követelményeket nem ismerő, és be nem tartó munkáltatók esetenként igyekeznek megakadályozni az ellenőrzés lefolytatását.

Forrás:Napi.hu

www.elet-biztositas.hu 

Érdekes esetet találtunk, még 2005 környékéről. A Citibank egyik ügyfele ugyanis képes volt aprólékosan kiszámolni, hogy mennyi költséget és milyen címeken számláz ki neki a bank az évek óta használt hitelkártyája után.

Kiderült, hogy nem stimmelnek a számok a szerződéshez képest, éppenséggel az ügyfél kárára. Pontosabban három olyan tétel is előkerült, ahol módszeresen megrövidítették a hitelkártya szerződési feltételeihez képest, de mindenhol csak egy kicsivel.

Például az ügyfél felfedezte, hogy havonta kamatot fizet a számlakivonata díja után is. Noha a szerződésben tételesen szerepelt, hogy csak a készpénzfelvétel összege, díja és a vásárlásai után számítható fel kamat. Igaz, ezen csak pár forintot bukott.

Viszont még két húzást talált a kamatszámítással. Egyrészt, alkalomadtán számlazárásnál pár nappal tovább számoltak neki kamatot, majd utána a következő hónapban az átlógó napokat ismét figyelembe vették. Itt már százforintos nagyságrendről volt szó.

A hitelkártya

Az MNB alapján a hitelkártya a kártyabirtokos és a bank közötti szerződésben előre meghatározott összegű hitelkerethez kapcsolódó kártya, amellyel az ügyfél kerete erejéig vehet fel készpénzt, illetve vásárolhat. Jellemzően a hónap végén, a kártya birtokosa dönti el, hogy a tranzakciókat tételesen tartalmazó bankértesítőben meghatározott határidőig teljes egészében kifizeti tartozását, vagy csak a szerződésében meghatározott mértékig.

Ha az ügyfél a havi bankértesítőben meghatározott határidőig kifizeti teljes tartozását, a vásárlási műveletek értékére nem kell kamatot fizetni. A határidő lejárta után azonban kamatot kell fizetni a tartozás fennmaradó összegére. Nem vonatkozik a kamatmentesség a készpénzfelvételekre, ezek után ugyanis a tranzakció keltétől számítják a kamatot.

Harmadrészt pedig a szerződése szerint arra is számolhattak neki kamatot, ha a hitelkártyáján igénybe veszi a hitelkeretet, de adott határidőre nem egyenlíti ki az egészet. Szóval ha maradt határidőre nem visszafizetett hitele a kártya miatt, akkor az a határidő után elkezdett kamatozni.

A bank azonban valamiért fordítva gondolta, és a teljes rendelkezésére álló hitelkeret után számlázta ki a kamatot, és amit határidőre visszafizetett az ügyfél, arra később jóváíró kamatot számolt.  Ezzel pedig rosszabbul járt az ügyfél, a kára ezen már ezres nagyságrendű volt.

A kár mértéke persze az ügyfél kártyahasználatától függött leginkább, tehát ha valaki hússzoros nagyságrendben intézi ugyanezeket az ügyeket a hitelkártyájával, akkor majdnem pontosan hússzor annyit bukhatott volna.

Lehetne azt mondani, hogy mit számít az az évi pár ezer forint, aki meg olyan gazdag, hogy mondjuk az átlagember forgalmának hússzorosát bonyolítja hitelkártyával, az lehet, hogy évi ötvenezret sem vesz észre.

Ez azonban elég komoly dolog a bankoknál, hiszen nekik több százezer ügyfelük lehet egy adott üzletágban. A Citibank ráadásul az elsők közt lépett be a hitelkártyapiacra Magyarországon –2005-re 200 ezer hitelkártyájukat használtuk. És ha egy tetszőleges szervezet évente csak tízezer forintot akaszt le 200 ezer emberről, azzal már kétmilliárd forintot tehet zsebre.

Azért lehet rengeteg érintett, mert a jellemzően elszámolási szoftverek által működtetett banki iparágban életszerűtlennek tűnne, hogy egy ügyfelet kipécézzenek, kézzel belenyúljanak a szoftverbe, hogy alkalmanként jogtalanul bezsebeljenek tőle pár száz forintot.

Azért lehet mindezeket ilyen biztosan mondani, mert az említett ügyfél megmakacsolta magát, és 2500 forintért is perre ment. A Citibank azzal védekezett, hogy átment minden PSZÁF-ellenőrzésen az elszámolási folyamatuk, és egyébként is  jogszerűen jártak el.

A bíróság és a kirendelt szakértők viszont nem így gondolták, végül jogerősen azt állapították meg 2009-ben, hogy a Citibank szerződésszegően járt el. Az ügyfél azonban a pert mégis elbukta.

Az derült ki ugyanis, hogy a bank közben a semmiből, szintén hibásan elszámolva, minden jogalap nélkül véletlenül jóváírt neki több részletben 12 ezer forintot, kára így nem keletkezett, és kártérítési pere is okafogyottá vált.

Ha az előbbinél az ügyfelek hüledezhettek, akkor az utóbbinál a tulajdonos anyabank vezetői tehették. Senki nem örülne ugyanis, ha beosztottjai sima bénázásból néha el-elutalgatnának fejenként öt-tízezret akár több százezer ügyfélnek.

Megkérdeztük a Citibankot arról, hogy több embert is érintettek-e a megállapított félreszámlázások, és hogy őket is kárpótolták-e véletlenül, vagy tervezik-e a kárpótlásukat. A bank közölte, hogy nem nyilatkoznak.

Az elévülési idő általában 5 év, de az általunk megkérdezett jogászok szerint ez az eset nyilvánosságra kerülésétől is számíthat. Bár valószínűleg kevesen őrizgetik a 8-10 évvel ezelőtti hitelkártyás számlakivonataikat, az érintetteknek nem árthat előbányászni azokat.

Ami azonban mindenki számára fontos tanulság lehet, hogy soha nem fog minden stiklire rálátni a PSZÁF/MNB vagy a GVH. Ezért bármilyen sziszifuszi munkának is tűnik, alkalmanként érdemes lehet végignézni a különféle szolgáltatások tényleges árait.

Forrás:Index.hu

Ajánlatkérés  

Magyarországon a 4,1 millió háztartás alig 20 százaléka, mindössze 800 ezer rendelkezik lakástakarék-szerződéssel. Ez az arány Ausztriában közel két és félszer nagyobb. A Bankmonitor összehasonlította, hogy egy 70-80 éves lakástakarék múlttal és Európában is élenjáró szerződésszámmal rendelkező Ausztriában hogyan néz ki a lakástakarékok pénzügyi ajánlata. Több hozamot kínálnak? Magasabb az állami támogatás? Mi az, ami miatt a lakosság lényegesen szélesebb körben dönt a konstrukció mellett?

Kezdjük a legvégén. Ha megtakarítunk 20 ezer Ft-ot havonta és azt lakástakarék-pénztárba helyezzük. mekkora összeget kapunk a lejáratkor Magyarországon és Ausztriában?

A különbség látványos: a 6 éves megtakarítási időszak végén Ausztriában 1,6 millió Ft-ot, Magyarországon közel 2 millió Ft-ot kapunk, ami 21 százalékos differencia. (Bár a lakástakarék Magyarországon elérhető már 4 éves futamidőre is, Ausztriában fix 6 év a futamidő.)

Megtakarítóként a motivációt a legtöbb esetben a bankbetéti kamathoz viszonyítva elérhető többlet hozam adja. Kíváncsiak voltunk tehát, hogy mekkora hozamtöbblet érhető el a két országban. Mint az alábbi ábrán látható Ausztriában már a bankbetét felett 2,2 százalékos éves többlet is elegendő, hogy tömegeket mozgasson meg, míg Magyarországon 6,8 százalékos éves hozamtöbblet is csak mérsékelt lelkesedést vált ki. A Magyarországon elérhető legrövidebb futamidő, a 4 éves szerződés bankbetéthez viszonyított hozamtöbblete akár meghaladhatja éves szinten a 10 százalékot is, ami az osztrák mérték közel ötszöröse.

A fentiekből jól látható, hogy a Magyarországon elérhető lakástakarék ajánlat igencsak gáláns és pénzügyileg abszolút élvonalbeli. Ha csupán a pénzügyi racionalitásból indulunk ki, akkor a magyar lakástakarék szerződések számának rohamosan közelíteni kellene az osztrákot. Természetesen a két ország fejlettsége nagymértékben eltér, így a hazai lakosság megtakarítási képessége is lényegesen alacsonyabb.

Más kérdés, hogy a magyarok hagyományosan rövid távú pénzügyi szemlélete - a lakossági megtakarítások 70 százaléka egy éves vagy még rövidebb befektetésekben található -, milyen fékező erővel hat.

Ha érdekli a lakástakarék és szeretne többet megtudni, vagy segítséget kér a legjobb választáshoz,kérjen ajánlatot még ma.

forrás:origo.hu

Ajánlatkérés

forrás:index.hu

Ajánlatkérés 

De arra számít a többség, hogy 66 éves koráig dolgoznia kell. Egy felmérés szerint ez legfeljebb kisebb munkahelyi megterheléssel és stresszel lenne elfogadható. 

Már hatvanéves kora előtt nyugdíjba menne a magyar munkavállalók több mint a fele, az ideális korhatárt pedig 57 évnek tartanák – derül ki a Ranstad nemzetközi felméréséből, amelyben 23 ország, köztük Magyarország munkaerőpiacát vizsgálták. A jelenlegei nyugdíjkorhatárig, 65 éves korig csak a megkérdezettek egytizede szeretne dolgozni, ennek ellenére reálisan látják lehetőségeiket: a tényleges nyugdíjba vonulásra átlagosan a 66 éves kort jelölték meg.

Arra is kitért a kutatás, hogy milyen körülmények között vállalnának hosszabb ideig munkát, erre a legtöbben a fizikai és a pszichés megterhelés csökkenését válaszolták, de sokan szeretnének kellemesebb munkahelyi légkört, rövidebb munkaidőt és nyugodtabb beosztást is.

A világszerte 200 ezer munkavállaló megkérdezésével végzett kutatás szerint külföldön legtöbben az informatikai szektorban szeretnének dolgozni, a megkérdezettek 56 százaléka vállalna munkát IT-vállalatnál. Globális szinten valamivel optimistábban látják az emberek a korhatár kérdését, háromszor annyian bíznak a hatvanéves kor előtti nyugdíjazásban, mint a magyarok.

forrás:origo.hu

Ajánlatkérés      

, hogy megkapd a 20% állami támogatást a nyugdíjcélú megtakarításra 

A háztartások értékpapírszámláin mindössze 173 milliárd forinttal volt kisebb összeg március végén, mint a bankszámláikon - idézi a Világgazdaságot az MTI.

A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint március végén 6575,2 milliárd forintnyi értékpapírt tartottak a háztartások, miközben 6748,2 milliárd forintjuk volt bankbetétekben. 2013 elején még háromezer-milliárd forint volt a különbség.

A lakosság  jó eséllyel az alacsony magyarországi betétkamatok miatt fordult inkább az értékpapírok felé. Tavaly júniusban történt meg először, hogy több pénz volt ilyen eszközökben, mint lekötött betétben.

A befektetési alapokba áprilisban is áramlott 64 milliárd forint friss tőke, amiből elég sok lehet a háztartások vagyona, és az állampapírpiac is vonz még új megtakarításokat. Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint az utóbbi hetekben pozitív volt a lakossági kincstárjegyek értékesítési mérlege, és a hosszú lejáratú lakossági államkötvények is szépen fogynak.

Az idén a részvénypiac is felkeltette a kisbefektetők érdeklődését. Januárban ugyan még nettó értelemben véve eladó volt a lakosság a tőzsdén, februárban és márciusban viszont 27 milliárd forintnyi friss tőkét fektetett be a tőzsdén.

A jegybanki adatok szerint nem pénzügyi vállalatok részvényeibe két hónap alatt 12,5 milliárd, bankrészvényekbe 15,5 milliárd forintot fektettek a kisbefektetők. Az idén a lakosság egyébként összességében véve bukott a tőzsdén, a tőkebeáramlásnak köszönhetően viszont a náluk lévő állomány március végére 313 milliárd forintra hízott.

forrás:index.hu

Ajánlatkérés

30-40 millió forint tűnt el egy kaposvári postáról, a posta vezetése sikkasztásra gyanakszik, belső vizsgálatot indítottak, írja a Sonline.hu. A lap informátora szerint az eset kivizsgálásához Pécsről és Budapestről is érkeztek szakemberek, akik két hölgyet hallgattak ki, akikről azt feltételezik, hogy közük lehet a pénz eltűnéséhez, de hivatalos gyanúsított még nincs.

A Sonline úgy tudja, a postán kötött biztosítások bevételének veszett nyoma. „ A hivatalos vizsgálat a rendőrség bevonásával folyamatban van. Az esetről jelen fázisában – a vonatkozó jogszabályok értelmében – nem nyilatkozhatunk. Fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgálat az ügyfelek és a Posta Biztosító között kötött szerződéseket nem érinti, az ügyfeleket semmilyen kár nem éri! ” - írta a lapnak a Magyar Posta Zrt. szóvivője.

forrás : index.hu

Ajánlatkérés

 Így NE 

• Túl későn szállunk be az emelkedésbe, háziasszony módjára a csúcson veszünk.
• Leátlagolunk, aztán pedig mikor nagy a baj nem használjuk a stop-losst, hanem átminősítjük a pozíciót "stratégiai befektetéssé".
• Ragaszkodunk a pozícióhoz, és csak a végén adjuk el. (Amikor az utolsó ember is bedobja a törölközőt.)
• A fordulatot jelző jeleknek nem hiszünk, mert utáljuk a részvényt,
• Így addig várunk a vételekkel, addig várunk a megerősítésre, amikor már megint csak a tetején tudunk beszállni.
• Kör újraindul...

A lényeg:

• Ne az érzelmek vezéreljenek a befektetés során!
• Legyen terved!
• Légy fegyelmezett!
• Használj stop-losst!

Történet vége.

Ajánlatkérés

Muszáj lesz a zsebükbe nyúlniuk az államosításnak egykor ellenszegülő magán-nyugdíjpénztári tagoknak, ha meg akarják tartani a vagyonukat. Az állami kivéreztetés sikeresnek látszik, a rendszer már csak pár évig tartható fenn, ha nem változnak a szabályok.

Ha már az ING is bedobja a törülközőt, akkor tényleg befellegzett ennek a piacnak – kommentálta több pénztártag az ING nyugdíjpénztár megszüntetésének hírét, az ő szemükben ugyanis a holland multi neve egybeforrt a nyugdíjbiztosítás és az öngondoskodás eszméjével. Tény, hogy a Magyarországon – Nationale-Nederlanden (N-N) biztosító néven – 1991-ben indult társaság rámenős ügynökei és emlékezetes reklámkampányai ezt a céget tették a legismertebbé és a legnagyobbá a hosszú távú nyugdíj-előtakarékossági termékek magyarországi piacán, így az sem volt véletlen, hogy 1996-ban indult önkéntes pénztáruk, majd 1997-ben elindított magánnyugdíjpénztáruk is hamar a legnagyobbak között találta magát.

A nyugdíjpénzek 2011-es állami elvonása után még mindig a legtöbb taggal és vagyonnal rendelkező kasszák között maradt az ING, ezért is tűnik most drámainak a bejelentés, hogy bár a cég biztosítási üzletága zavartalanul folytatja a működését, a pénztárakat üzemeltető részvénytársaság lehúzza a rolót. A pénztártagokkal ugyanakkor semmi dráma nem történik, ha nem tesznek semmit, akkor automatikusan tovább él a tagságuk egy másik pénztárban, hiszen az ING pénztárai nem végelszámolással, hanem beolvadással szűnnek meg: a magánnyugdíjpénztár a Horizonttal, az önkéntes kassza az Aranykorral egyesül. Az ING nyugdíjpénztár neve azonban tényleg és végleg eltűnik a piacról, ez pedig mégiscsak fordulópont, és egyértelmű jelzés a piac sanyarú kilátásaira.

Kivéreztetés

A jelenlegi szabályok szerint pluszpénzek nélkül hosszú távon fenntarthatatlan a rendszer. A kormány azzal, hogy úgy alakította a szabályokat, hogy bevétel ne, csak költségek képződjenek ezekben az intézményekben, egyértelműen a kivéreztetés mellett döntött. Tagdíjat ugyanis lehet, de nem kell fizetniük a tagoknak, a pénztáraknál maradt pénzeket viszont forgatni és adminisztrálni kell, a szolgáltatásokat kifizetni, ha esedékessé válnak, fenntartani legalább egy néhány fős stábot, és befizetni a felügyeleti díjakat. A 27 ezer taggal és 71 milliárd forintos vagyonnal bíró ING magánpénztáránál ezek a tételek tavaly körülbelül 100 millió forintot vittek el (ebből csak a felügyeleti díj 25 milliót) – ezt a korábbi tartalékokból, a tulajdonosok korábbi támogatásából vagy a tagok önkéntes befizetéseiből kellett előteremteni.

Mindhárom forrás problémás. A korábbi működési tartalékok és a korábbi tulajdonosi támogatások az immár négyfősre zsugorodó magánpénztári piacon csupán néhány évre elegendőek, a tagok pedig igen keveset tesznek hozzá a működéshez. Aki időnként befizet valamennyi tagdíjat, az ennek a pénznek a 99,1 százalékával a saját nyugdíjszámláját gyarapítja, viszont minden befizetésének legfeljebb 0,9 százalékával járul csak hozzá a működtetéshez. A pénztárak ugyanis 1000 forintonként maximum 9-et vonhatnak el a kiadások finanszírozására, szemben a korábbi szabályok szerinti 45 forinttal, amikor még 4,5 százalékot is levonhattak. Adomány formájában lehet célzottan is a működést támogatni (az ilyen címen befizetett pénzeket 100 százalékban a működtetésre lehet fordítani), de ez nem nagyon jellemző.

Az ING például tavaly és két évvel ezelőtt is kiküldött egy levelet a tagjainak, hogy néhány ezer forinttal támogassák a pénztárat, de csupán a tagság tizede tett eleget a felhívásnak. Az MKB-nál havi 1000 forint tagdíjat, és plusz havi 1000 forint adományt kérnek a tagoktól – előbbit a tagság harmada, az utóbbit valamivel több, mint 20 százaléka fizeti be. Ez a korábbi tartalékokkal együtt – változatlan feltételek esetén – 2016–2017-ig még biztosítja a működést. Pár éve az OTP magánpénztára a későbbi nyugdíjak szempontjából értékelhetőbb, havi 5000 ezer forintos tagdíj befizetésére próbálta ösztönözni a tagokat, de ennek a töredéke sem érkezett be. Adományt pedig az akkori 13,5 ezer tag közül mindössze 11-en fizettek. Így a pénztár – sok más kisebb pénztárhoz hasonlóan – 2012 végén bejelentette, hogy végelszámolással megszűnik, miáltal azoknak a tagoknak a pénze, akik nem nyilatkoztak másképpen, visszakerült az államhoz.

Fejenként 3 millió forint

Tehát amint az ING-s pénztár beolvadása lezárul (a tervek szerint június 30-án), négy magánpénztár működik majd tovább, összesen 62 ezer taggal. A Budapest, a Szövetség (korábban Allianz), az MKB és a Horizont (korábban AXA) gondozza majd a mintegy 193 milliárd forintnyi pénzt, amely tagokra lebontva körülbelül 3,1 millió forintot jelent – ahhoz elég sokat, hogy a tagoknak megérje életben tartani a szektort. Ehhez egyébként nem kellene sokat tenni, pénztári szakértők számítása szerint körülbelül évente és fejenként 3000 forintot kellene adományként befizetni, hogy legalább egyetlen pénztár hosszú távon is fenn tudjon maradni.

Lehoczky László optimista. Az MKB nyugdíjpénztárának ügyvezetője úgy gondolja, hogy akik még a mai napig tagjai maradtak valamelyik pénztárnak, azok megértik, hogy a saját érdekükben kell valamennyi tagdíjat vagy adományt fizetniük. Egy másik pénztárvezető szerint viszont addig nem ébrednek fel az emberek, amíg tényleg nem lesz vészhelyzet, és már csak egyetlen pénztár lesz működőképes. Lehoczky László az idén már nem számít további összeolvadásokra és megszűnésekre, és abban is reménykedik, hogy a pénztárak szempontjából valamikor megváltozhatnak a szabályok.

Rendezetlen háttér

Váradi Péter, az ING-t befogadó Horizont pénztár igazgatóságának elnöke is ebben bízik. Szerinte ugyanis az államnak is fel kell ismernie a felelősségét, és valahogy rendeznie a szabályozási hátteret, erről tavaly ősszel voltak is már egyeztetések a Nemzetgazdasági Minisztériummal. Egyelőre több javaslat forog: a tagdíjakból többet lehessen elvonni a működésre, magasabb legyen a vagyonkezelői díj, vagy engedjék meg, hogy a nem fizető tagok hozamából le lehessen csípni a működési költségek fedezetét. Most ugyanis az történik, hogy a pénztárak fennmaradását – és így saját több milliós megtakarításuk megőrzését – valóban szívükön viselő tagok elműködtetik még egy ideig a rendszert, de semmilyen külső kényszer nincs azokon, akik egy fillérrel sem akarnak hozzájárulni a pénztárak fenntartásához.

A végső megoldás pedig nyilván az lenne, ha ez a 62 ezer ember átvihetné valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárba a pénzét, hiszen valójában már két éve önkéntes megtakarításokról van szó. Mivel ebben az esetben viszont rögtön állami támogatás is járna a friss befizetésekre, ez a forgatókönyv a legkevésbé elképzelhető, hiszen így az állam végül azokat is megtámogatná, akik korábban ellenszegültek az államosítási törekvéseknek.

Miben más a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes?

Amikor az 1990-es évek második felében létrejött Magyarországon a többpilléres nyugdíjrendszer, akkor az állami nyugdíjalap mellett megalakultak a második pillért jelentő magánnyugdíjpénztárak és a harmadik pillért adó önkéntes kasszák. A magánpénztárakba ugyanúgy kötelezően kellett havonta tagdíjat fizetni, mint ahogy az ember fizetéséből is levonták a társadalombiztosítási hozzájárulást, vagyis a havi kereset nagyobb része az államhoz, a kisebb hányada a pénztárba került. Aki ezen felül félre tudott tenni még valamennyit a nyugdíjas éveire, az pedig az önkéntes nyugdíjpénztárba fizethetett, teljesen önkéntes alapon.

2010-ben a második Orbán-kormány elhatározta, hogy felszámolja a második nyugdíjpillért, és az ott addig felhalmozott nyugdíjcélú megtakarításokat visszatereli az állami alapba. A korábbi 3 millió magánpénztári tagból 2,9 millió azonnal visszakerült, azóta több hullámban még pár tízezer ember visszalépett, így a magánpénztárak többsége megszűnt. Nincs már kötelező tagdíjfizetés sem, ezért a magánpénztárak lényegében ugyanúgy önkéntes alapon működnek, mint az eredeti önkéntes kasszák: ha az embernek van pénze, befizethet a számlájára, hogy így megspórolt pénzét a befektetések hozamával együtt majd a nyugdíjkort elérve felvegye.


Forrás : Origo.hu

Ajánlatkérés